Az utóbbi években egyre többen ismerik fel teremtett világunk védelmének fontosságát. Ferenc pápa „Laudato Si’ – Áldott légy…” kezdetű enciklikájában külön is felhívta a figyelmet az erőforrásokkal való tudatos gazdálkodás elősegítésének fontosságára, a szolidaritásra, az önellátást biztosító szociális gazdaság kiépítésére. Mindezek szem előtt tartásával a nehéz helyzetben élők gazdasági segítésének egyik eszközei lehetnek az önellátást biztosító tevékenységek. Ezek döntően a kis- és konyhakert művelésével indulnak, mely a különböző fejlesztések, támogatások felhasználásával az önellátáson túli, akár a kistermelővé válást, a hozzáadott értéket biztosító kézműves termékek előállításához is elvezethetnek. A fizikális (ön)ellátáson túl az akár kiegészítő vagy rendszeres jövedelmet is csökkenti a hátrányos helyzetűek kiszolgáltatottság érzését, gazdálkodásuk a rendszerességen túl, abban is erősítik őket, hogy felelősséget vállaljanak saját sorsukért, annak irányításáért.
A veszélyeztetett és hátrányos helyzetű fiatalok és fiatal felnőttek esetében döntő lehet ezért a munkavégző képesség fejlesztése, a rendszeres és kitartó munkára való ösztönzés. A megfelelő tanácsadással és ismeretátadással kísért szakmai segítségnyújtás erősíti önbizalmukat, mellyel esélyegyenlőségük is növekszik. A jól elvégzett munka eredménye nemcsak az abban részvevők számára jelent örömet, hanem környezetük, a társadalom általi elfogadást is erősíti, tisztelik erőfeszítéseiket. Mindez különösen fontos a halmozott hátrányokkal élők, így a cigány csalások esetében a társadalmi integráció, a toleráns, befogadó attitűd kialakításához. A saját- és a család számára önellátást biztosító tevékenységek nem jelentek feltétlenül egyben munkahelyteremtést is, de a hasznosság érzése, a rendszeresség, a felelős napi tevékenység hozzájárulhat a korábban nem ismert megélhetési modellek újra felfedezéséhez.